- Jean! Mi volt ez a csattanás?
- Egy autó bekanyarodott a mellékútra!
- De itt nincs is mellékút!
- Hát ez volt a csattanás!

- Jean! Hol a feleségem?
- A nagyságos asszony lefeküdt aludni.
- Miért, Jean?
- A nagyságos asszony elfáradt a munkában!
- Munkában?
- A nagyságos asszony egész délelőtt útiterveket kovácsolt, uram.

- Jean! Miért dobta bele az órámat a gőzölgő fazékba?
- Mert fő a pontosság, uram!

- Jean vidítsa fel a macskát!
- Igenis Uram!
Jean kiviszi a macskát megfogja a farkát, és elkezdi pörgetni a feje fölött.
A nagy nyávogásra kijön a gazda.
- Nem azt kértem, hogy pörgesse a feje fölött a
macskát, hanem azt hogy, vidítsa fel!!!!!
- Tudom uram, de hogy fog örülni ha elengedem

- Jean, hol van a macska?
- A hűtőben.
- És nem fázik meg?
- Nem, mert becsuktam a hűtőajtót.

Az úrnő behívatja a szobájába az inasát. Az inas bemegy, az úrnő bezárja az ajtót.
- Jean, vegye le a ruhámat! - mondja a nő.
Az inas engedelmeskedik.
- Most a harisnyámat is vegye le!
Jean úgy tesz, mire az úrnő:
- És meg ne lássam mégegyszer az én ruhámban, Jean!

- Jean, maga komornyik?
- Igen, uram! - feleli Jean.
-Akkor veszek fel egy vidámnyikot!

- Jean, egy légy úszik a levesemben!!
- És mit tehetnék? Hozzak neki úszógatyát?!

- Jean, mit tárcsáz a telefonon?
- Semmit uram, csak a figyelmét akarom felhívni.

- Jean, maga tökéletes inas. Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd amikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.

- Jean! Valami baj van a teaszűrővel!
- Majd elviszem szűrővizsgálatra, uram!

- Jean, már régóta figyelem, hogy egyre kevesebb szivar van a dobozomban.
- Esküszöm, nem én voltam. Nézze, még három kartonnal van az előző helyemről...

Jean, hozzon tűt és cérnát.
- Minek, uram?
- Nyelvet akarok ölteni magamra.

- Jean, evezzen ki a zátonyhoz!
- Miért, uram?
- Mert haladni kell a korall.

- Jean, adja ide nekem a szárítókötelet!
- Miért, uram?
- Mert szeretném kiteregetni a múltamat.

- Jean, ma egy zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor cintányéron tálalok.

- Ha vendégek jönnek, Jeannak fogom szólítani.
- És én hogyan szólítsam a nagyságos urat?
- Idióta!
- Igenis.

- Jean, mi az a rúzsfolt a nyakán?
- Szájhagyomány uram.

- Mondja, Jean, miért iszik üres pohárból?
- Mert nem vagyok szomjas, uram.

- Jean, mi ez a kopogás?
- Semmi uram, csak kopog az eső.
- Jó, akkor engedje be nehogy megázzon!

- Jean!
- Igen uram?
- Ha máskor a széken állva akarja letörölni a plafont, tegyen maga alá egy újságpapírt!
- Köszönöm a figyelmességét uram, de anélkül is elérem!

- Mondja, Jean, maga egy puska?
- Miért volnék én puska, uram?
- Mert amikor kérdeztem, milyen nap van ma, csütörtököt mondott.

Anasztázia grófnő a fürdőszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na, de Jean - mondja a grófnő -, miért nem kopog, mielőtt bejön?! Még megtörténhetik, hogy éppen nem vagyok felöltözve...
- Az ki van zárva, méltóságos asszony, mielőtt én belépek, előbb mindig belesek a kulcslyukon.

Arisztid tévét néz. Az inas belép, táviratot nyújt át tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, aztán így szól:
- Gyászhírről értesítettek, Jean. Legyen szíves átkapcsolni a televíziót színesről, fekete-fehérre!

- Jean! Miért tesznek a ló alá homokot?
- Hogy felálljon uram.
- Akkor hozzon alám is egy lapáttal!