Brother In Arms Road To Hill 30
Zoenn 2005.05.19. 15:09
Brothers in Arms - Road to Hill 30
|
Az elmúlt három évben elárasztottak minket a jobbnál-jobb II. világháborús FPS-ek, ennek örülni is lehet, meg nem is, a lényeg az, hogy nem panaszkodhatunk! Kezdődött minden a Medal of Honor: Allied Assault-tal, utána meg a Battlefield 1942 –vel, 2003 végén ismét klasszikust avathattunk a Call of Duty személyében! Sokáig azt hittük, ennél intenzívebb háborús élményt nem lehet átélni (talán csak a valóságban)! A Medal of Honor: Pacific Assault 2004 végén visszavette a képzeletbeli koronát, de most újabb trónkövetelő jelent meg a láthatáron, a legvalóságosabb II. vh-s FPS néven, még pedig a Brothers in Arms! A készítők elsősorban a taktikus harcot helyezték előtérbe, nem pedig a pörgős akciót! Ez a mondat kicsit elhamarkodottnak tűnik, hiszen a taktikus harc is lehet intenzív, sőt mi több a Brothers in Arms-ot végigjátszva azt kell, hogy mondjam jónéhány eleme az előbb felsorolt játékokon is túltesz! Ahogy ezt elvártuk! Rossz dolog amúgy sem sült volna el a dologból, hiszen amihez a Gearbox hozzányúlt, azok kivétel nélkül remek alkotások lettek! Példának felhozhatom a több Half-Life 1 kiegészítőt, vagy a Halo konverziót! A Ubisoft azon terve, hogy a Rainbow Six-ex és a Far Cry után a II. vh-s játékok palettájára szeretne belépni jót tett a Gearbox legújabb játékának! Az előzetes trailerek nagyon meggyőzőre sikeredtek, így a felfokozott várakozás érthető jelenség a játékosok körében! Az 101-es század deszantosai földet értek Normandiában és talán a te gépeden is! |
Ismét Normandiában |
1944 június 6, a D-nap már egy kicsit elcsépelt dátum a számítógépes játékok között, de úgy tűnik, sikerült újdonságot produkálnia a játéknak! Főhősünk Matt Baker őrmester, aki soha nem akart szakaszvezető lenni, mégis az lett – ezzel már a játék fenomenális nyitó képsorai után tisztában lehetünk! Az első pálya egyfajta intronak képzelhető el, amikor is bajtársainkkal karöltve próbáljuk visszaverni a németek megállíthatatlan rohamait egy lövészárokban, az eső zuhog, a géppuskák kerepelése hallatszik mindenfelé, itt-ott lövegek robbannak fel! A bevezetés nagyon hasonlít a Mohpa nyitó képsoraira, hiszen csakhamar mi is fűbe harapunk, majd megjelenik a főcím animációja után „nyolc nappal ezelőtt” felirat, amikor is a történet ténylegesen kezdetét veszi! A kezdés tehát elsőrangú volt számomra! A hangulat később sem volt változni, hiszen a partraszállás napján repülünk egy csapatszállító repülőgéppel, körülöttünk légvédelmi ütegek robbannak fel, és szinte tűkön ülve várjuk, hogy felvillanjon a zöld lámpa, azaz, hogy végre landolási zóna felé érjünk és hó-rukk, kivetődjünk a repülőből! Nos ez kicsit másképpen alakul, ugyanis egy löveg légnyomásától hamarabb kényszerülünk kiugrásra és pár másodperc elteltével landolunk, fegyver nélkül, Normandia zöld mezőinek közepén! Nem kell megijedni, hamarosan társakkal is összefutunk! A küldetések nyolc nap történéseit foglalják magukba, húsz kiváló pályán keresztül! Megfordulunk kis francia falvakban, előretolt fricc állásoknál, megsemmisíthetünk tüzérségi ágyúkat és miegymást! Társaink igazi személyiséggel rendelkeznek, egyedi arcuk, viselkedésük van, erős késztetést érzünk az életben tartásukra! A legjobb az egészben, hogy szó nélkül engedelmeseknek utasításainknak egy játékba épített taktikai rendszeren keresztül! |
|
Játékmenet |
A játék folyamán sorban csatlakozik hozzánk egyre több baka, akiket különböző feladatokra utasíthatunk a helyzetnek megfelelően! Teszem azt a város közepén német őrökbe botlunk, megkérjük csapatunk felét, hogy adjon fedezettüzet géppuskáikkal, addig a többiekkel oldalba kapjuk a német bagázst és felmorzsoljuk! Ez a roppant egyszerű taktika az egész játékot végigkíséri! Az egér jobb gombjával univerzális parancsokat oszthatunk ki, mindössze rá kell mutatnunk vele célpontra, vagy a fedezékre és ilyen módon katonatársunk lőni kezdi az ellent, vagy éppen a kijelölt pontot elfoglalja! Ha nagyon sokszor halálozunk el, akkor sem kell megijedni, a taktika megváltoztatása szinte biztosan sikerre vezet! Az ellenség feje felett található vörös vagy szürke kör nem a díszítést szolgálja, hanem egyfajta állapotjelzőként definiálhatjuk! Ha vörös, akkor a szemtelen fritz teljes fedezékben van, ha viszont veszettül elkezdünk rájuk lőni a vörös kör hamarosan fogyni kezd, mígnem teljesen szürkévé nem válik – ez esetben szerencsétlen német baka a legkiszolgáltatottabb és egy-két jólirányzott lövés is a másvilágra küldheti! Néha nem csupán hús vér emberek tartoznak csapatunkba, hanem páncélosok is – nos rájuk nagyon kell vigyázni, jó előre tisztítsuk meg az utat a kellemetlen Panzerfaust-os bakáktól, hogy derék Shermanunk a lehető leghatékonyabban tudjon ügyködni! Érdekes még az a képernyő, amit az alapból a „V” betűre tenyerelve érhetünk el! Ez az ún. szituációs képernyő, amivel madártávlatból beláthatjuk a pálya aktuális darabját, jó előre megtervezhetjük csapatunk útvonalát! A fegyvereket tekintve nem lehet panasz a Brothers in Arms-ra! Mind-mind az adott kor, az adott helyszínen megtalálható darabok mind a kettő szembenálló fél kínálatát felölelve! Alapból nincs is célkereszt a HUD-on, kizárólag, ha szemünk elé helyezzük karabélyunkat, ergo célzunk! Ha mindezt állva tesszük, azt vesszük észre, hogy katonánk keze reszket az izgalomtól, így egy-egy sikeres találat bevitelére kevés az esély! Ám ha leguggolunk máris másképpen fest a helyzet! Másik valósághű szempont a fegyverek szórása! Jelen esetben a készítők éppen hogy nem estek át a ló túloldalára, ugyanis jó pár töltényt kell elpuffogtatnunk, mire célba találunk! |
|
Hadtáp |
A mesterséges intelligencia meggyőző képet fest a játékról, ritkán mondható el egy játékról, hogy mind csapattársaink, mind pedig az ellenfeleink gógyija is a helyén van! Kihasználják a fedezékeket, kíméletlenül pontos lövéseket eresztenek meg és nem viselkednek debil módjára! Nehezebb szinteken játszva már-már alattomos egyszerűséggel terítenek le minket! Társaink meglepően jő helyzetfelismeréssel élnek egy-egy harci szituációról, amit persze kommentálnak is! A multiplayer opció nem szakított a régi szabályokkal, de különleges játékmódokat is kínál a játékosnak! Maximum négyen játszhatunk Lan-on, vagy neten! Lophatunk dokumentumot, vagy választhatunk csapat-csapat ellen való játékmódot! A grafikai kép impozáns benyomást kelt számomra! Külön öröm, hogy a készítők elmondása szerint majdnem egész Normandiát lemodellezték és beépítették a játékba! Ezt én nem cáfolom meg, de a valósághoz hozzátartozik az is, hogy nem járhatunk szabadon mindenfelé, nagyjából lineárisan haladunk majd előre! A pályák egyébként félelmetesen jól ki vannak dolgozva, a textúrák tűélesek, már-már fotórealisztikusak és a legmeggyőzőbb az, hogy mind-mind valóságos alapról lett lemodellezve, legyen szó istállóról, vagy egy szétesett szekérről! Összességében fantasztikusan adják vissza az akkor kor hangulatát, és táját! Talán még útikalauznak is elmenne a pályadesign! Az Unreal 2 engine-je ad teret lövöldözéseinknek és hála a rengeteg új effektnek, egész kielégítőnek hat! Az ún. High Dynamic Range-nek köszönhetően a textúrák egy különleges fényudvar kapnak, ez segíti elő a homályosnak tűnő képet, hasonló megoldást láttunk a Pop – WW-ben is, de itt még meggyőzőbben produkál! Tetszett az is, hogy ha eltalál minket egy golyó, élethűen animált vér fröccsen a képernyőre, vagy amikor a talajba csapódó lövedék, földet szór a szemünkbe, nagyon eredeti ötlet! A hangok teljesen hozzák a háborús filmekben megszokott minőséget – a gépfegyverek fülsiketítően kerepelnek, a robbanásokba szinte beleszédülünk! A zene is nagyzenekari alkotás, melankolikus dallamok dominálnak, de azért nem érik el a Mohpa fenomenális darabjait! Azért nem egyszer éreztem most is, hogy olyan mintha filmben lennék! Apropó, film! A játék le sem tagadhatja, hogy sok elemében a hazánkban is népszerű Elit alakulatra című HBO produkcióra hajaz, az angol cím (Band of Brothers) például nagyon hasonlít a játék címére, talán nem véletlenül! Mindenesetre szívbemarkoló jelentetektől átvenni részleteket egyáltalán nem bűn! A megformálással sem volt baj! A történelmi téma ellenére a játék igencsak mai gépet követel maga alá! Maximális beállításban, középkategóriás videókártyával felszerelt gépemen bizony néha 20-25 Fps-t produkált a játék, igaz viszont, hogy ha levesszük a sok csilli-villi hatást elősegítő látványjavítókat, hamar felugrik a sebesség! |
|
Leszerelés |
A valósághűség visszaadása volt a készítők elsődleges szempontja, amit több-kevesebb sikerült is megvalósítaniuk! Ugyan nem olyan részletességgel, mint pl. az UT2004 Red Orchestra című Total Conversion-ja tette, de ezúttal sem panaszkodhatunk! A Brothers in Arm egy realisztikus, meghökkentő, itt-ott naturális élményt nyújt a játékidőt kitöltő 7 órában! Nem olyan pörgős, mint a CoD, de a taktikus, elkeseredett harc miatt minden, a témát kedvelő játékos számára kipróbálásra erősen ajánlott! A végső értékelés tehát: 89% |
|